A fiam segítőtársai

Az ember gyereke mindig is a kicsi kincse marad, teljesen mindegy, hogy az a gyerek hároméves, vagy éppen a felnőtt élet kapujában áll, érettségizik és főiskolára készül. Én azt gondolom, hogy anyaként az ember folyamatosan küzd az elengedés nehézségeivel. Én legalábbis pontosan emlékszem, hogy milyen volt, amikor a kisfiam óvodába ment, és ott kellett hagyni. Tudtam, hogy jó helyen lesz és vigyáznak rá, még csak nem is sírt, szinte egyszer sem, mégis kifacsarták a lelkem. Tudtam, hogy el kell engednem, hogy megkezdje gyerek élete önállóbb fejezetét, de nagy nehézséget okozott. Aztán jött az iskola, a középiskoláról pedig ne is beszéljünk, amikor már egyedül jött-ment. Egyedül indult buliba, és megérkezett az első szerelem is az életébe. Mind-mind nehézség volt számomra, hogy el tudjam engedni úgy, hogy az örök kapocs megmaradjon köztünk.

Sosem gondoltam volna, hogy majd a középiskola után, az érettségit követően a saját fiam lesz az egyik legjobb barátom. Olyan szinten állt be közöttünk egy egészséges távolság és egyben közelség, hogy egyáltalán nem volt probléma, amikor közölte, hogy a fővárosba szeretne utazni és ott szeretne tanulni. Minden hétvégén haza tervez jönni, de egy egyetemen szeretné elindítani a karrierjét, pontosabban az ahhoz szükséges tanulmányait.

Ehhez persze szüksége volt egy tökéletes megoldásra a lakhatás terén. Én nem gondoltam, hogy egyedül, egy üres lakásban kellene lézengenie minden egyes nap, így azt javasoltam, hogy nézzünk körbe a kiado szoba 9 kerulet tekintetében. Hála a jó égnek ő sem gondolta másképp, sőt, mint lenni szokott, már volt is egy tökéletes terve, hiszen felvette a kiadoszobabudapest.hu csapatával a kapcsolatot, akik a Global Best Property Zrt. működése alatt biztos és egyben tökéletes megoldásokat kínáltak számára. A fiam kiegyensúlyozott, boldog és iszonyatosan jó barát, ami azt gondolom már egy siker történet az életemben. Remélem ez a boldog állapot nem fog megváltozni sosem.