A gyerekek nem rosszak, csak elevenek, szokták mondani. Én ezzel teljesen egyetértek, és ha meghúzzuk a határokat és következetesek vagyunk velük, akkor bizony előbb áll be a béke és a rend, csak ezt számtalan helyzetben és esetben nagyon nehéz megtenni. Már csak azért is, mert ezer dolgot csinálunk mellettük, és néha már az is nagy segítség a mindennapi teendők közepette, ha egy-két percig lefoglalják magukat és mi addig csinálhatjuk amit csak szeretnénk, vagyis általában a házimunkát, egy vonalban lévő telefon beszélgetést, a főzést vagy a munkát, amit másnap reggel le kell adnunk de már nem volt idő befejezni a munkahelyen. Ilyenkor jönnek ugye a kompromisszumos megoldások. Kicsit játszhatsz a telefonommal – hangzott el tőlem nem olyan rég a megengedő kompromisszum, ami teljesen felrúgta az addigi rendet. A megegyezést, hogy a felnőttek telefonjához nem szabad nyúlni.
Hogy ez jó taktika vagy sem, minkettő részről lehetne beszélni, mert nyilván, ha hozzá szoktatjuk a telefonhoz, megtanítjuk, hogy vigyázni kell rá, de ha nem adjuk oda, akkor játszik és nem egy virtuális világgal foglalkozik napi több órát. Mindkettőnek van előnye és hátránya, a döntés pedig nehéz, mindenesetre én a legrosszabb változatot követtem el, és meg is lett az eredménye, egy iphone kijelzőcsere.
Nem is tudtam haragudni a kislányomra, ugyanis nem volt hozzászokva ahhoz, hogy vigyázni kell a készülékre, és hogy ha nem figyel oda óhatatlan is kicsúszik a kezéből. Sírt is nagyon szegénykém, és a kijelzőm is teljesen szerencsétlenül ért földet, ripityára tört. Egy biztos, ma már hiába akarom a telefonomat odaadni a kislányomnak, nem veszi el, cserébe sajátot szeretne. Azt hiszem ezt hívják sakk mattnak.