A nagymamám számomra az egyik legfontosabb ember a földön. Nagyon sokat vigyázott rám amikor gyerek voltam, és hihetetlen sok időt töltöttünk együtt a Balatonon minden nyáron, amikor nekem ugye szünet volt, a szüleimnek azonban dolgozniuk kellett, hiszen nem kaptak elég szabadságot, és keményen dolgoztak, hogy a házunk és a mindennapi betevő falat meglegyen számunkra. Nehéz helyzetben voltak akkor anyagilag, és minden mellékmunkát is elvállaltak azért, hogy biztosítani tudják számomra a jövőt, így azonban a nagyival voltam nagyon sokszor szinte egész nyáron.
Rengeteg mindent ő tanított meg nekem, és hatalmas mértékben formálta a személyiségemet, amiért nem fogok tudni elég hálás neki lenni amíg élek, hiszen biztos vagyok benne, hogy nélküle nem lennék ilyen ember, és hogy nélküle nem tudtam volna azokon a kemény akadályokon és feladatokon végig lépkedni, amiket végül a kitartásom és szorgalmam okán megoldottam. Most már azt mondhatom, hogy egy saját tanácsadó irodám van, ami kialakításában még a nagyi is aktívan részt vett. Ott pedig van egy gyönyörű kép, egy vászonkép.
Mondanom sem kell, hogy a nagyinak annyira megtetszett ez a kép, hogy se nem festmény, se nem fénykép, hogy láttam, el tudja képzelni, hogy neki is legyen egy ilyen a nappaliban. Persze azonnal rendeltem is egyet a https://szalaibalazs.hu/ oldalról, és már meg is érkezett, nemsokára át is adom a nagyinak. Remélem könnyeket csal majd a szemébe a gyönyörű Balaton vászonkép, amit a kis csomagolás rejt, és amit hamarosan kibonthat. Egyszerre lesz számára nosztalgikus és valódi az élmény, és biztos vagyok benne, hogy nagyon fog örülni. Remélem még nagyon sok nyáron el fogunk tudni látogatni a Balcsihoz. Annál boldogabb pillanatok ugyanis nem léteznek.